A Fidesz első botrányos ügye: a pártszékház eladása

E cikk témája nem a 2010 utáni NER, viszont fontos tudni, hogy ez a rendszer már 2 évvel a rendszerváltás után épülni kezdett.

Megalakulásuk után (még a rendszerváltás előtt) használatra székházakat kaptak a pártok, így a Fidesz is. 1992-ben, a választások után azonban - az MSZP fölényét ellensúlyozandó - megszavazták, hogy kapjanak új ingatlanokat, ám a Fidesz és MDF jóval nagyobb és értékesebb ingatlanokat, mint ami járt volna nekik. 1993 januárjában ezeket titokban eladták és óriási, a költségvetéstől független vagyonra tettek szert a pártok.

A befolyó pénzből Orbánék elkezdték felépíteni a párt gazdasági hátterét. Az ügylet rengeteg közéleti és párton belüli bírálatot kapott és hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz sokak szemében elveszítse a hitelét. Húzónevek léptek ki, a támogatottság 40%-ról a választásokig 6%-ra esett vissza. Ráadásul az ügy kirobbanása előtt nem sokkal centralizálódott a Fidesz vezetése, a választmányi irányítást felváltotta az elnöki rendszer, így májusban a párt első elnökévé választották Orbán Viktort, aki elindította a jobboldali-nemzeti-konzervatív fordulatot, hátrébb szorítva a párt liberális szárnyát.

Orbán Viktor 1994-ben még így nyilatkozott: „Én a székházeladásról szóló vitában azt az álláspontot képviseltem, hogy a pártot gazdasági értelemben is a saját lábára kell állítani. (...) Mi csak magunkra számíthatunk, nekünk csak az van, amit magunk megszerzünk. Szemben ellenfeleinkkel, akik az elmúlt negyven évben megszedték magukat, bespájzoltak a nehéz időkre (...)”

Öt évvel később aztán kiderült az is, hogy a székházügyből befolyt pénzből 102 millió forint annál a gánti kőbányacégnél kötött ki, amit részvényesként egy időben Orbán Viktor apja, Orbán Győző vezetett.